SZÜV ASE ASZTALITENISZ

📝 Megjegyzés: A Pozsonyi utcai iskolába értem éppen, alsós kisgyerekek fociztak. A labda bentről a kapu felé gurult, arra jött egy sánta ember, akitől kérték vissza a labdát. Ő vagány volt… belerúgott… a labda pedig felszállt, egészen az iskola tetejére. – Bácsi! Visszaadod a labdánkat. Nyilvánvaló volt, hogy nem tud felmenni. A válasz: - Nem őriztünk mi birkát együtt, na tűnjetek innen! Ő volt Brumár János, aki elveszítette járóképességét, ezért szülei elhagyták, amerikaiak fogadták örökbe, akik többszöri műtétet követően jutottak el odáig, hogy fogadott fiuk, ha bicegve is, de járni tudjon. Ezért nem szereti sem a Brumár, sem a Jani nevet, csak a Brumit. Már 96-ban is ódivatú nyuszifarkas slusszkulcsa volt az öreg Ladához, s mivel szimpatikusak voltunk, elvitt egy darabig, így megcsodálhattuk bólogató kutyáját is, ami szintén akkor 20 évvel korábban volt a menő autók elengedhetetlen tartozéka. Az Állj nagymestere (ezredmásodperc pontosan csak akkor mondta be, ha már biztosan elvesztette a poént, egyébként „észre sem vette a labdát”), az oldalfalsos Brumi szöcske pörik királya, az Üllői út császára, az ablakszigetelés Don Juanja. Egyébként, akit kedvel, azzal nagyvonalú! Egyetlen győzelmünket a világjátékokon is többszörös győztes értelmi fogyatékos versenyző Vadász Gyuri ellen szereztük meg.